Ma a globálisan működő kockázati alapok, azaz a tőkekezelő társaságok gyűjtőfogalma, amelyeket elsősorban a következő jellemzők jellemeznek: – kifejezetten a kiemelkedő piaci sikerre törekednek. Ennek érdekében mindenféle túlértékelt vagy alulértékelt eszközt keresnek (alulértékelt: a valós érték alatt kereskednek vele, bár a “valós” érték meghatározása mindig problematikus): az alap a piaci hiányosságok felfedezésére és nyereséges kihasználására törekszik; – a befektetők szűken meghatározott számú intézményi befektető – nevezetesen bankok, vállalatok és más alapok – vagy tehetős magánszemélyek; – a befektetők betétjeit általában hosszú időre – általában legfeljebb három évre – kötik le, ami lehetővé teszi az alapkezelő számára, hogy stratégiáját hosszabb időszakokra igazítsa; – (még) nem állnak a hatóságok közvetlen felügyelete alatt, ezért inkább offshore helyszíneken (adóparadicsomokban) székelnek; – rendkívül rugalmasan reagálnak; a menedzsment általában viszonylag szabadon választhat befektetési piacokat, eszközöket és stratégiákat; – a menedzserek javadalmazása nagyrészt teljesítményfüggő, így maguknak a menedzsereknek általában viszonylag magas tőkerészesedéssel kell rendelkezniük, és nyereségjogosultságuk gyakran az előzetesen felmerült veszteségek kompenzálásához kapcsolódik; – a várható hozam növelése érdekében gyakran hitelből finanszírozott forrásokat is felhasználnak (tőkeáttétel); egyes esetekben a kötelezettségvállalások négyötödét hitelből finanszírozzák, ami nagyon magas tőkeáttételi hatást eredményez; – az alapkezelők nyomást gyakorolnak a befektetési területükön lévő vállalatokra, és arra kényszerítik őket, hogy a legjobb teljesítményt nyújtsák a menedzsmentnek, amely a befektetés idején gyakran alkalmatlan és ezért alkalmatlan; – az összes adminisztratív feladat banknak történő kiszervezésével – ott brókertevékenységnek nevezik – az alapot csak nagyon kevés alkalmazottal lehet kezelni. – A fedezeti alapok tehát a bankok és a befektetési alapok keverékének tekinthetők. – A központi bankok gyanakvással tekintenek a fedezeti alapokra, mivel általában nagyon érzékenyek a sokkokra, és ezért különösen nagy a likviditáshiány és a fizetésképtelenség veszélye. 1998-ban például a globálisan működő LTCM fedezeti alap válságba sodorta a világ pénzügyi rendszerét. Soros György Quantum Alapja (Sorost tartják annak, aki a fedezeti alapokat egyáltalán piacképessé tette) 1992-ben még az angol fontot is leértékelésre kényszerítette (Soros spekulációja). – A BIS évek óta próbálja a fedezeti alapokat nemzetközi felügyeleti szabályok alá vonni. 2007 elején a világ tőkéjének mintegy harminc százalékát mintegy 9200 fedezeti alapba fektették be. A fedezeti alapoknak azonban csak mintegy tizenhárom százaléka kezelt akkoriban 500 millió USD-t meghaladó vagyont. Az alapok mintegy harminc százaléka 25 és 100 millió USD közötti összegű volt. A fedezeti ügyletek lemorzsolódási aránya alapok világszerte harminc százalékban vannak megadva a 2000 és 2006 közötti évekre. – A másodlagos jelzáloghitel-válságot követő pénzügyi válság során a fedezeti alapok mintegy negyede tűnt el; ezzel egyidejűleg a kezelt vagyon mintegy negyven százalékkal zuhant. – Becslések szerint a legnagyobb 100 fedezeti alap – azaz az összes alap alig egy százaléka – a fedezeti alapok által 2012-ben kezelt teljes vagyon kétharmadát tette ki. – Németországban a fedezeti alapokat jogilag “kiegészítő kockázatú különleges eszközöknek” nevezik, és az InvG 112. §-a szerint “olyan befektetési eszközök, amelyek a kockázati diverzifikáció elvét követik, és egyébként nem vonatkoznak rájuk korlátozások az eszközök kiválasztása során (…) a befektetési stratégiájuk keretében”. – Lásd aktuárius, kannibalizáció, over-the-counter, banki szabályozási paradoxon, felügyelet, közvetett, bróker, klubüzlet, konvertibilis arbitrázs, partnerkockázatkezelési szakpolitikai csoport, hitel kontra papírüzlet, hitelfelvétel, deleveraging, dominóhatás, képletek, pénzügyi matematikai, tőkeáttétel (hatás), fedezeti alapfelügyelet, fedezeti alap veszélyei, sáskák, Hudle Rate, Index Arbitrage, International Organisation of Securities Commissions, Capital Tapping, Credit Derivative, Jogi vélemény, Leverage Theory, Long-Short Arbitrage, Non-performing Loans, Over-the-Counter Trading, Ranking Theory, Single Hedge Funds, Soros Speculation, Asset Value Investors, Value Management, Asset Portfolio, Zombie Bank, – Vö. A Deutsche Bundesbank 1999. márciusi havi jelentése, 31. o. (A fedezeti alapok szerepe a pénzügyi piacokon: részletes bemutatás; áttekintések), A Szövetségi Értékpapír-felügyeleti Hivatal 2001. évi jelentése, 9. o. (A fedezeti alapok szerepe a pénzügyi piacokon: részletes bemutatás; áttekintések), A Deutsche Bundesbank 2003. évi jelentése, 48. o., a BaFin 2003. évi jelentése, 211. o. (legújabb jogi fejlemények; felügyeleti következmények), a BaFin 2004. évi jelentése, 18. o. (alapelvek; rendszerkockázatok okozói), 145. o. (kockázatkezelés a fedezeti alapokban részesedéssel rendelkező biztosítótársaságoknál), 182. o. (a felügyeleti engedélyezés kérdései), a BaFin 2005. évi jelentése, 1. o. (kockázatkezelés a fedezeti alapokban részesedéssel rendelkező biztosítótársaságoknál), 182. o. (a felügyeleti engedélyezés kérdései). 152. o. (a fedezeti alapok által jelentett kockázatok), BaFin 2006. évi éves jelentés, 159. f. o. (felügyeleti látogatások; különleges ellenőrzések), 171. f. o. (a piaci visszaélések feltárt esetei), BaFin 2009. évi jelentés, 43. o. (a felügyeleti nyilvántartásba vételre irányuló erőfeszítések), 221. o. (a BaFin felügyeleti látogatásai), BaFin 2009. évi jelentés, 43. o., 221. f. o. (a szigorúbb szabályozásra irányuló erőfeszítések), BaFin 2009. évi jelentés, 43. o., 221. f. o. (a szigorúbb szabályozásra irányuló erőfeszítések), BaFin 2009. évi jelentés, 221. f. o. (a szigorúbb szabályozásra irányuló erőfeszítések). BaFin 2010. évi jelentése, 239. o. (a fedezeti alapok aránya Németországban minimálisra csökkent; nemzetközi szabályozásra törekszik; ABAK-irányelv), valamint a BaFin vonatkozó éves jelentése, “Az értékpapír-kereskedelem és a befektetési vállalkozások felügyelete” című fejezet, az EKB 2006. januári havi jelentése, 71. o. stb. (átfogó, tankönyvi bemutatás; értékes áttekintések), a Deutsche Bundesbank 2008. júliusi havi jelentése, 25. o. f. (a fedezeti alapok nemzetközileg megfigyelhető növekvő jelentősége; áttekintések; irodalmi hivatkozások), a Pénzügyi stabilitási jelentés 2012, 67. o. ff. (az árnyékbanki szektor egésze és annak kockázatai), a BaFin 2012-es éves jelentése, 206. o. (az engedélyezett alapok száma). – A Deutsche Bundesbank havi statisztikai mellékletében, a “Capital Market Statistics” című kiadványban a hazai fedezeti alapok (hazai befektetési alapok) számáról, forgalomban lévő részvényeiről és vagyonáról szóló adatok is szerepelnek, különböző szempontok szerinti bontásban.
Figyelem: A pénzügyi enciklopédia szerzői jogvédelem alatt áll, és kifejezett hozzájárulás nélkül csak magáncélra használható fel! Dr. Gerhard Merk egyetemi tanár, Dipl.rer.pol., Dipl.rer.oec. Dr. Eckehard Krah professzor, Dipl.rer.pol. E-mail cím: info@jung-stilling-gesellschaft.de https://de.wikipedia.org/wiki/Gerhard_Ernst_Merk https://www.jung-stilling-gesellschaft.de/merk/ https://www.gerhardmerk.de/