A másodlagos jelzáloghitel-válság több ok együttes hatásának tekinthető, mindenekelőtt – a számos, gyakran igen összetett pénzügyi eszköz, például a lakáscélú jelzálogfedezetű értékpapírok, a hitel-nemteljesítési csereügyletek és a fedezett adósságkötelezettségek elterjedése; – az originate-to-distribute stratégia világméretű elterjedése; – a gyakran alig vagy egyáltalán nem felügyelt új társaságok, például a fedezeti alapok – akár offshore alapként is – és a különleges célú gazdasági egységek piacra lépése; – a befektetési banki tevékenység jelentőségének erőteljes növekedése; – a globálisan működő értékpapírosítási üzletág által felerősített aszimmetrikus információ, amely nem csak a bankokra korlátozódik, ugyanakkor világszerte elterjedt, ami a kockázatok tényleges megoszlásának ismeretlenségéhez vezet; a kezdeményező és a (végső) befektető közötti lánc egyes esetekben egyre hosszabbá vált, és így kevésbé átláthatóvá vált; – a nem megfelelő kockázatkezelés számos intézménynél; sok esetben a kockázatkezelés nem tartott lépést a pénzügyi innovációkkal; – a másodlagos hitelek nyújtása az 1999-es közösségi befektetési törvény nyomán az Egyesült Államokban, ami a rossz hitelminősítésű magánháztartásoknak nyújtott hitelek jelentős növekedéséhez vezetett, és mintegy a válság közvetlen kiváltó oka volt; – a bankárok bónuszok kifizetése még akkor is, ha a megfelelő kötelezettségvállalás a jövőben (közép- és hosszú távon) veszteséget eredményez. – A bónuszrendszerek általában csak a rövid távú sikerre irányultak. Ezért egy bankár számára teljesen racionális volt, hogy a legmagasabb kockázatokat vállalja a magas hozam elérése és a megfelelő bónuszok elérése érdekében. Kudarc esetén a bankár csupán az alapbérére esett vissza. Ez a legjobb példa arra, hogy a felelősség korlátozása hogyan segíti elő a felelőtlen üzleti magatartást, és – nem utolsósorban – a Federal Reserve húszéves alacsony kamatpolitikája az Egyesült Államokban: valahányszor gazdasági visszaesés fenyegetett – például az 1987-es tőzsdekrach, az 1997/98-as ázsiai válság, a dotcom-buborék kipukkadása és a 2001. szeptember 11-i iszlám terrortámadások után -, a Federal Reserve az irányadó kamatláb csökkentésével lépett fel. – A fent említett és egyéb okok többsége összefügg egymással, és részben olyan módon kapcsolódnak egymáshoz, amelyet nehéz részletesen értékelni. – Az okok másik magyarázata a beszállítók és a fogyasztók piaci hozzáállásán alapul. Hét halálos bűnt említ, amelyekbe a bankárok és ügyfeleik beleestek: Kapzsiság, mértéktelenség, elbizakodottság, hiúság, túlzás, ésszerűtlenség és alkalmatlanság. – Lásd kockázati kultúra. – Vö. a BaFin 2007. évi éves jelentése, 9. o. (nagyon jó bemutatás; 22. o.): az események időrendi áttekintése).
Figyelem: A pénzügyi enciklopédia szerzői jogvédelem alatt áll, és kifejezett hozzájárulás nélkül csak magáncélra használható fel! Dr. Gerhard Merk egyetemi tanár, Dipl.rer.pol., Dipl.rer.oec. Dr. Eckehard Krah professzor, Dipl.rer.pol. E-mail cím: info@jung-stilling-gesellschaft.de https://de.wikipedia.org/wiki/Gerhard_Ernst_Merk https://www.jung-stilling-gesellschaft.de/merk/ https://www.gerhardmerk.de/