A Bázel I. szerint a kockázattal súlyozott eszközökhöz viszonyítva nyolc százalék saját tőkét és egyéb kvázi saját tőkeelemeket kellett tartani – amelyet az eszközök meghatározott kockázati csoportokhoz való hozzárendelésével kellett meghatározni. Ez az 1988-as tőkeegyezmény jelentősen hozzájárult a prudenciális szabályozás harmonizációjához. Ezt azonban – többek között a pénzügyi innovációk miatt – aláásták; lásd még a tőkemegfelelésről szóló KWG 10-12. §-ait. – A másodlagos jelzálogpiaci válságot követő pénzügyi válság során javasolták, hogy a bankok tőkemegfelelését kapcsolják össze a likviditással. Ily módon a szabályozói tőkemutatót egy olyan tényezővel lehetne növelni, amelyet a likviditás, a lejáratok megfeleltetése és a bank rendszerszintű kockázata szempontjából a piac egészére nézve számítanak ki. Minél nagyobb mértékben finanszírozta volna egy intézmény a hosszabb távú befektetéseket rövid távon, annál jobban növekedne a tőkekövetelmény e javaslat szerint. Ennek többek között az lenne az előnye is, hogy a tőkemegfelelést bikapiac idején kellene növelni, mivel a lejárati megfelelés ilyenkor a legmagasabb. Ez viszont elkerülhetetlenül lassítaná a tőkeáttételt és a bikapiacot. – Alapvetően a pénzügyi piac szabályozásának legjobb módja az, ha a felelősséget a bankoknál hagyjuk. Ezért üdvözlendő minden olyan nemzeti és nemzetközi szabályozás, amely a tőkemegfelelési arány növelésére és a megfelelő pufferek létrehozására irányul. – Lásd befektetési kötelezettség, bankméret, Bázel-III, tőkekövetelmény-irányelv, Cook-ráta, tőkemegfelelés, tőkepufferek, változó, pénzügyi stabilitási mutatók, tőkepufferek, anticiklikus, magtőke, tőkeáttételi mutató, Liikanen-jelentés, likviditási pufferek, mark-to-funding megközelítés, erkölcsi kockázat, prociklikusság, kockázati pufferek, stabilizátorok, automatikus, végső faktoring, lemondási szabály, kötelező átváltható kötvény. – Vö. az EKB 2001. májusi havi jelentése, 66. o., BaFin 2003. évi éves jelentése, 37. o. (a váratlan veszteségek figyelembevételére is utalva), EKB 2005. januári havi jelentése, 54. o., Deutsche Bundesbank 2006. decemberi havi jelentése, 69. o. (a Bázel II. szerinti követelmények nagyon részletes bemutatása), BaFin 2006. évi éves jelentése, 43. o. (a szabályozói tőke egységes meghatározására irányuló erőfeszítések), BaFin 2008. évi jelentése, 43. o. (a szabályozói tőke egységes meghatározására irányuló erőfeszítések), BaFin 2008. évi jelentése, 1. o. (a Bázel II. szerinti követelmények nagyon részletes bemutatása). 55 (a tőkekövetelmények módosítása), BaFin Annual Report 2009, 10. o. (a Bázeli Bizottság megvitatja az új szabályozás részleteit) BaFin Annual Report 2011, 63. o. ff. (részletes jelentés az arány EU-n belüli harmonizációjának előrehaladásáról), 154. o. f. (az EU pénzügyminisztereinek a tőkepuffer kiépítéséről szóló határozatai), Vö. a Financial Stability Report 2012, 38. o. f. (A német intézmények eszközteljesítménye 2002 óta; áttekintés), a Deutsche Bundesbank 2013. májusi havi jelentése, 59. o. és azt követő oldalak (A szabályozói tőke a Bázel III. bevezetése nyomán, 61. o.: áttekintés).
Figyelem: A pénzügyi enciklopédia szerzői jogvédelem alatt áll, és kifejezett hozzájárulás nélkül csak magáncélra használható fel! Dr. Gerhard Merk egyetemi tanár, Dipl.rer.pol., Dipl.rer.oec. Dr. Eckehard Krah professzor, Dipl.rer.pol. E-mail cím: info@jung-stilling-gesellschaft.de https://de.wikipedia.org/wiki/Gerhard_Ernst_Merk https://www.jung-stilling-gesellschaft.de/merk/ https://www.gerhardmerk.de/