Általában az esedékes összegek behajtása. – Különösen a Római Birodalomban a Kr. e. 2. századtól kezdve az állam által követett eljárás. Különösen az az eljárás, amelyet az állam az adók beszedésére használt a Római Birodalomban a Kr. e. 2. század óta. A mindenkori városi hatóságok, akkoriban gazdag (kereskedők), akik tiszteletbeli tisztséget vállaltak, vagyonukkal, sőt életükkel is felelősséget vállaltak a fizetésért. Ennek az volt a következménye, hogy – a pénzt viszont vissza kellett szerezniük a polgároktól és a parasztoktól, ami lázadásokhoz – mint Egyiptomban Kr. e. 172-ben – és zavargásokhoz vezetett, és – a Római Birodalomban már nem voltak gazdag helyi (távolsági) kereskedők, hanem csak a helyről helyre vándorló kereskedő (caupo). – Lásd behajtás, behajtási idő, letartóztatási pénz, fedezeti kockázat, behajtás, első, szomorú, behajtási pénz, behajtási üzlet, behajtási stratégia, gyermekbetét, ügyfél, lusta, holttestbetét, zálog, zálogház, valódi biztosíték, túlfizetés, uzsora, bérház.
Figyelem: A pénzügyi enciklopédia szerzői jogvédelem alatt áll, és kifejezett hozzájárulás nélkül csak magáncélra használható fel! Dr. Gerhard Merk egyetemi tanár, Dipl.rer.pol., Dipl.rer.oec. Dr. Eckehard Krah professzor, Dipl.rer.pol. E-mail cím: info@jung-stilling-gesellschaft.de https://de.wikipedia.org/wiki/Gerhard_Ernst_Merk https://www.jung-stilling-gesellschaft.de/merk/ https://www.gerhardmerk.de/