A kibocsátóval szembeni követelés által képviselt pénzérték, amelyet – elektronikus eszközön tárolnak, – központi banki pénz átvételével bocsátanak ki, és – a kibocsátótól eltérő vállalkozások elfogadnak fizetőeszközként. Az elszámolás történhet, de nem feltétlenül kell, hogy bankszámlán keresztül történjen. – Az e-pénz hagyományos felosztása kártyapénzre (kártyaalapú rendszerek) és hálózati pénzre (szoftveralapú rendszerek) nem túl hasznos a pénzelmélet szempontjából, mivel a kártyapénz a chipkártya-olvasókkal nagyon könnyen átalakítható hálózati pénzzé. – Az e-pénzt elvileg bárki forgalomba hozhatja a világon. A központi bankok és a felügyeleti hatóságok azonban elérték, hogy gyakorlatilag csak bankok lépnek fel kibocsátóként; lásd Németország esetében a KWG 1. § (3) bekezdés 4. pontját is. – Az EU-ban az elektronikuspénz-kibocsátó intézmények nem rendelkezhetnek részesedéssel más társaságokban, kivéve, ha ezek a társaságok az adott intézmény által kibocsátott vagy továbbított elektronikus pénzzel kapcsolatos működési vagy egyéb feladatokat látnak el. – Az EU-ban azonban még mindig nem történt meg a jogharmonizáció az elektronikus pénz tekintetében: a széttagoltság továbbra is fennáll, különösen az olyan jogi kérdések tekintetében, mint a magánélet és az adatvédelem, az online közvetítők felelőssége és az elektronikus szerződések. 2014-ben az EU még mindig 28 önálló digitális jogterületből áll. – Lásd visszautasítás, kifizetés, bankjegyérték-korlátozás, készpénzfizetési kvóta, kártyaérvényesítési kód, chipkártya, számítógépes fizetés, hamisított kártya, e-pénz üzletág, EMV-irányelv, Európai lakossági fizetési biztonsági fórum, hamisítás elleni védelem, pénz, elektronikus, ATM-blokkolás, pénztárca, elektronikus, készpénzkártya, interoptibilitás, kártyahasználati fájl, hitelkártya, hálózati pénz üzletág, érintésenkénti fizetés, rádiófrekvenciás azonosítás, európai kártyaüzletág keretrendszere, jegyértékesítés, elektronikus. – Vö. a Deutsche Bundesbank 1999. júniusi havi jelentése, 41. o. (az elektronikus pénzzel kapcsolatos tendenciák), az EKB 2000. novemberi havi jelentése, 55. o., a Deutsche Bundesbank 2002. évi éves jelentése, 135. o., a BaFin 2002. évi jelentése, 53. o., stb, A Deutsche Bundesbank 2004. januári havi jelentése, 33. o., a BaFin 2004. évi éves jelentése, 117. o. (az elektronikus pénz kibocsátásának és kezelésének engedélyezése), a BaFin 2005. évi éves jelentése, 188. o. (a felügyelet alóli mentesség lehetősége), a Deutsche Bundesbank 2006. decemberi havi jelentése, 93. o. (az egyes fizetési eljárások részletes bemutatása; számos áttekintés), a BaFin 2012. évi éves jelentése, 93. o. (az egyes fizetési eljárások részletes bemutatása; számos áttekintés), a BaFin 2012. évi jelentése, 1. o. (az egyes fizetési eljárások részletes bemutatása; számos áttekintés). 220 (a 2011 decemberében hatályba lépett, a pénzmosás megelőzésének optimalizálásáról szóló törvény [GwOptG] egységesíti az átvilágítási és szervezeti követelményeket az elektronikuspénz-ügyletekre vonatkozóan), a Deutsche Bundesbank 2013. decemberi havi jelentése, 29. o. ff. (az euróövezetben a lakossági fizetési műveletek részletes bemutatása; számos áttekintés).
Figyelem: A pénzügyi enciklopédia szerzői jogvédelem alatt áll, és kifejezett hozzájárulás nélkül csak magáncélra használható fel! Dr. Gerhard Merk egyetemi tanár, Dipl.rer.pol., Dipl.rer.oec. Dr. Eckehard Krah professzor, Dipl.rer.pol. E-mail cím: info@jung-stilling-gesellschaft.de https://de.wikipedia.org/wiki/Gerhard_Ernst_Merk https://www.jung-stilling-gesellschaft.de/merk/ https://www.gerhardmerk.de/