A másodlagos jelzálogpiaci válságot követő pénzügyi válság után felmerült az igény, hogy függetlenedjenek a globálisan működő amerikai hitelminősítő ügynökségektől (Standard & Poor’s, Moody’s, Fitch: ez utóbbi többségi francia tulajdonban van), és hozzanak létre saját ügynökséget, kezdetben talán csak az euróövezet számára. A megfelelő lépéseket megtették a minősítési szolgáltató egység megalapításával. – Az ilyen ügynökségek piacra lépésének költségei azonban nagyon magasak. – Egyáltalán nem biztos az sem, hogy egy európai hitelminősítő intézet jobban teljesítené a feladatát, mint az eddig működő intézetek, amelyek egyébként egymással is erős versenyben állnak. – Ezenkívül fennáll a veszélye annak, hogy egy ilyen európai hitelminősítő intézet erős politikai nyomás alá kerülne, és nem tudná döntéseit vitathatatlan tények alapján meghozni, illetve a megfelelő minősítéseket szabadon közzétenni. – Végül (és nem utolsósorban), egyáltalán nincs ok arra, hogy az ügynökségek rossz minősítésére az ember dühös legyen és saját ügynökséget alapítson. Inkább azt kell biztosítani, hogy a nemzetközi hitelminősítő intézetek által feltárt hiányosságokat orvosolják. – A hitelminősítő intézetek állandó szidalmazása az európai politikusok részéről, nem csak a déli frontról, arra emlékeztet, hogy a láz átkozása helyett a klinikai lázmérőt démonizáljuk. – Lásd hitelminősítő intézet, jogi követelmények. Hitelminősítő intézet, a hitelminősítő intézetekre vonatkozó jogszabályi előírások: A hitelminősítő intézetek szabályozásáról szóló, 2009. december 7-én hatályba lépett uniós rendelet szerint az EU-ban működő hitelminősítő intézeteket a székhely szerinti ország felügyeleti hatóságának kell nyilvántartásba vennie és felügyelnie. nem nyújthatnak egyidejűleg tanácsadói és minősítési szolgáltatásokat egy vállalat számára; ennek elsődleges célja a strukturált pénzügyi termékek hitelminősítése és a tanácsadói szolgáltatások közötti esetleges összeférhetetlenség megelőzése; – mindenki számára érthető módon nyilvánosságra kell hozniuk minősítéseik eredetét; – kötelesek folyamatosan ellenőrizni minősítéseik érvényességét; – megfelelő számú hozzáértő alkalmazottat kell foglalkoztatniuk, akiket – a működési vakság elkerülése érdekében megfelelő időközönként új feladatokkal is fel kell bízni; a hitelminősítő intézet csak korlátozott ideig adhat minősítést egy és ugyanazon vállalatra vonatkozóan. – A hitelminősítő intézetekre vonatkozó ilyen jogi keretet azért tartották szükségesnek, mert az intézeteket részben felelősnek tekintik a másodlagos jelzálogpiaci válság kialakulásáért, amely 2008 őszén globális pénzügyi válsággá súlyosbodott. – Másrészt félő, hogy a hitelminősítő intézetek engedélyezési és felügyeleti eljárása a mindentudó értékelő hatóság szerepének megerősödéséhez vezethet, ami viszont többek között csökkentené a befektetők szükséges éberségét. – Lásd a hitelminősítő ügynökséget. – Vö. a BaFin 2009. évi éves jelentése, 57. o. ff. (az uniós rendelet lényeges tartalma; iránymutatások a szabályozói szabályozás egyes pontjairól), 121. o. (a minősítő intézetekre vonatkozó bírságkatalógus), a BaFin 2013. évi éves jelentése, 138. o. (a minősítő intézetekre vonatkozó szabályozás további részletei a biztosítók tekintetében), valamint a BaFin vonatkozó éves jelentése.
Figyelem: A pénzügyi enciklopédia szerzői jogvédelem alatt áll, és kifejezett hozzájárulás nélkül csak magáncélra használható fel! Dr. Gerhard Merk egyetemi tanár, Dipl.rer.pol., Dipl.rer.oec. Dr. Eckehard Krah professzor, Dipl.rer.pol. E-mail cím: info@jung-stilling-gesellschaft.de https://de.wikipedia.org/wiki/Gerhard_Ernst_Merk https://www.jung-stilling-gesellschaft.de/merk/ https://www.gerhardmerk.de/