Ha másképp nem határozzák meg, megfontolandó az EU-Szerződés felfüggesztésének lehetősége egy nagyon mély pénzügyi és gazdasági válság esetén azon tagállamok esetében, amelyek messze eltávolodtak a “rendezett államháztartás” maastrichti kritériumától – a költségvetési hiány nem haladhatja meg a három százalékot, az adósságszint pedig a bruttó hazai termék hatvan százalékát. – Igaz, a Lisszaboni Szerződésben is szerepel egy nem-mentési záradék (az EUMSz. 125. cikke), és ennek következtében a Közösség nem felel a tagállamok közintézményeinek adósságaiért. Ez azt is jelenti, hogy az EKB nem siethet közvetlenül a segítségére, ha a monetáris unió egy tagját (például Görögországot) államcsőd fenyegeti. De gyakran kétséges, hogy ez vészhelyzetben betartható-e, és hogy végül nem az EKB-nak kell-e segítségére sietnie. Mert amint az eurózóna egy tagja csődbe mehet, – ez azonnal nagyon nagy spekulatív nyomást gyakorol a többi gyenge pénzügyekkel rendelkező tagállamra. Továbbá – több tagállam fizetésképtelensége a kereskedelmi forgalom megszakadásához vezetne, és – súlyosan érintené a bankokat, mivel le kellene írniuk az érintett országok államkötvény-portfólióit. – Az olasz, görög vagy portugál államkötvények viszonylag magas kamatfelárai azt mutatják, hogy a befektetők bizonyos valószínűséget tulajdonítanak az egyes országoknak az Európai Monetáris Unióból való kilépésére. A 2009. december 1-jén hatályba lépett Lisszaboni Szerződés (az EUSZ 50. cikke) kifejezetten rendelkezik a tagállamok kilépésének lehetőségéről. Igaz, az EUSZ 7. cikke szerinti kizárás csak akkor lehetséges, ha egy tagállam megsérti a Szerződés alapvető szabályait. Ezenfelül ebben az esetben egyhangúságra van szükség. – Néha úgy is értelmezik, hogy egy állam saját belátása szerint lép ki az euróövezetből – hogy egy ország maga dönthet-e az euróövezetből való kilépésről, azt az uniós szerződések nem szabályozzák -, és visszatér régi pénzneméhez, vagy akár olyan pénzhez, amelyet aztán teljesen újra kell bevezetni. Egy ilyen intézkedés ösztönzője az lenne, hogy a saját valuta leértékelése javíthatja a nemzetközi versenyképességet; bár tagadhatatlan, hogy ezt végső soron kizárólag a vállalatokon belül hozzák létre és érik el. Ha azonban az Európai Monetáris Unió egy tagja erre az útra lépne, akkor egy hatalmas adósságheggyel kellene szembenéznie, amelyet euróban kellene visszafizetnie: a kockázat már csak ezért is elég nagynak tűnik. Ráadásul egy ilyen visszavonulás politikailag és gazdaságilag csődnyilatkozatnak (kudarc beismerésének) felelne meg, és hosszú időre hiteltelennek mutatná az érintett államot. – Körülbelül 2009 óta ezt arra is használják, hogy a jelenlegi euróövezet két tömbre szakadna, nevezetesen egy “Euro-Délre” a mediterrán országokkal és egy “Euro-Északra” az Unió többi jelenlegi tagjával. Javaslatok hangzottak el arra vonatkozóan, hogy az EKB hogyan lehetne felelős két pénznemért, és így két különböző bankjegyért és érméért is, vagy hogy külön központi bankot kellene-e létrehozni az “Euro-Dél” számára. – Lásd: leértékelés, fiskális, kötvénykülönbözet, felvásárlások, központi bankok, külföldi eszközpozíció, mentőcsomag, hibáztatás, ClubMed, rohanás a csatlakozással, zsarolási potenciál, uniós pénzügyi támogatás, eurókötvények, eurókötvények, közös, Európai Stabilizációs Mechanizmus, Európai Valutaalap, EMU-csőd, kilépés, hitelezői prioritás, kormányzati spreadek, görög válság, hellén mentőcsomag, izlandi bankcsapda, országbónusz, utolsó mentsvár, vészhelyzeti kilépés, kötelező átváltható kötvény, mentőcsomag, mentőakció, visszatérési ideológia, visszacsatolási mechanizmus, adósságtörlesztési paktum, európai, szolidaritás, pénzügyi, államadósság, hatások, Stabilitási és Növekedési Paktum, Tina, túl nagy a megmentéshez elv, transzferközösség, alkotmány első cikke, eszközadó, szerződéshűség, növekedés-adósság ténye, történelmi, monetáris unió 2, kétirányú opció. – Vö. a Deutsche Bundesbank 2011. novemberi havi jelentése, 43. o. (A sertés államkötvények prémiumai 2009 óta), az EKB 2012. évi havi jelentése, 111. o. (Az euroövezet déli és északi blokkjának eltávolodása egymástól; áttekintések), az EKB 2013. májusi havi jelentése, 93. o. (Az euroövezeti tagok jelenlegi helyzetének mélyreható elemzése; áttekintések; szakirodalmi hivatkozások), a Deutsche Bundesbank 2014. januári havi jelentése, 23. o. (Az euroövezet kiigazítási erőfeszítései).
Figyelem: A pénzügyi enciklopédia szerzői jogvédelem alatt áll, és kifejezett hozzájárulás nélkül csak magáncélra használható fel! Dr. Gerhard Merk egyetemi tanár, Dipl.rer.pol., Dipl.rer.oec. Dr. Eckehard Krah professzor, Dipl.rer.pol. E-mail cím: info@jung-stilling-gesellschaft.de https://de.wikipedia.org/wiki/Gerhard_Ernst_Merk https://www.jung-stilling-gesellschaft.de/merk/ https://www.gerhardmerk.de/