A pénz filozófiájában ez az arisztotelészi filozófiából kölcsönzött kifejezés arra utal, hogy a pénz önmagában áll: önmagában nem rendelkezik semmilyen kényszerítő erővel, hogy valamilyen cselekvést hajtson végre. A pénz nem jó és nem rossz, hanem etikailag semleges. Az egyetlen döntő tényező az, hogy a pénz tulajdonosa milyen választást hoz a rendelkezésére álló fizetési eszközökkel, hogyan használja fel a pénzben megtestesülő vásárlóerőt. – Ez az elv egyértelműen elutasít minden olyan (népszerű) sugalmazást, amely szerint a pénz – minden rossz gyökere, deformálja a jellemet és katasztrófába vezet, – minden emberi vágyat kielégít és boldogsághoz vezet, sőt – boldogságot hoz a pénz tulajdonosának (boldogság, itt úgy értve, mint minden rossz hiánya és a jó teljes birtoklása); minden rossz hiánya és minden jó teljes birtoklása; ez Marcus Tullius Cicero alapvető, ősi meghatározása, aki a boldogságot a Tusculanarum Disputationum, liber V, cap. X, 28. §) “…NEQUE ULLA ALIA HUIC VERBO, CUM BEATUM DICIMUS, SUBIECTA NOTIO EST NISI SECRETIS MALIS OMNIBUS CUMULATA BONORUM COMPLEXIO”). – Lásd: mindenhatósági tan, ekvivalenciaelv, pénz eltörlése, pénz etika, pénzhit, pénzfilozófia, pénzaritmetika, pénzcél, kapzsiság, mammonizmus, panteizmus, monetáris, takarékosság, szimbólumelmélet, értéktelenség, centralizáció, pénz.
Figyelem: A pénzügyi enciklopédia szerzői jogvédelem alatt áll, és kifejezett hozzájárulás nélkül csak magáncélra használható fel! Dr. Gerhard Merk egyetemi tanár, Dipl.rer.pol., Dipl.rer.oec. Dr. Eckehard Krah professzor, Dipl.rer.pol. E-mail cím: info@jung-stilling-gesellschaft.de https://de.wikipedia.org/wiki/Gerhard_Ernst_Merk https://www.jung-stilling-gesellschaft.de/merk/ https://www.gerhardmerk.de/