A fedezeti alapok kockázatai

A következő kockázatokat tekintik a fő kockázatoknak: – a tőkeáttétel túl magas; az 1998-ban bajba került LTCM fedezeti alap esetében a tőkeáttétel 25 volt: a portfólió ennyivel haladta meg az alap saját tőkéjét. A sok tőkeáttétel lehetővé teszi a fedezeti alap számára, hogy jelentősen növelje a hozamokat. Amíg a tőkeáttétel kamatai az alap hozama alatt vannak, addig erős az ösztönzés arra, hogy egyre több és több tőkeáttételt vegyenek fel. – A pénzeszközöket a szabályozott piacokról szabályozatlan offshore pénzügyi központokba helyezik át, ami könnyen vezet gondatlanabb kockázatkezeléshez. – A nagy teljesítménynyomás a fedezeti alapkezelőket ugyanarra a cselekvésre kényszeríti: megnő a kockázati hajlandóságuk; ezzel egyidejűleg nő az alap fizetésképtelenségének kockázata. – Veszteségek esetén a magas tőkeáttétel a veszteségeket okozó kitettségek gyors csökkentésére kényszerít: ez nagyon könnyen vezethet a kiugráshoz, amint azt a 2007-es másodlagos jelzálogpiaci válságot követő pénzügyi válság is mutatta.- A viszonylag illikvid piacokon folytatott tevékenység hirtelen árugrásokat okozhat, amelyek messzemenő következményekkel járhatnak, vagy – mint a másodlagos jelzálogpiaci válság esetében – súlyosbíthatják a meglévő piaci zavarokat. Ez különösen igaz akkor, amikor a fedezeti alapok magas margin callokat kapnak prime brókerüktől, és ezzel egyidejűleg a befektetők kivonják betéteiket a fedezeti alapból, mivel ők maguk is gyakran likviditási kényszerben vannak. Ennek eredményeképpen a másodlagos jelzáloghitel-válságot övező zavarok sodrásában a pénzügyi piac volatilitása jelentősen megnőtt; ezzel egyidejűleg a fedezeti alapokból való kilépések aránya világszerte több mint kétszeresére emelkedett a szokásos évi tizenkét százalékról. – Másrészt nincs bizonyíték arra, hogy a fedezeti alapok jelentős szerepet játszottak volna a másodlagos jelzálogpiaci válságot követő pénzügyi válság kialakulásában, bár ezt gyakran állítják. – Lásd kannibalizáció, over-the-counter, készpénzes elszámolás, felügyelet, közvetett, Counterparty Risk Management Policy Group, hitel kontra papír, dominóhatás, tőkeáttétel, fedezeti alap stratégiák, tőkecsapolás, rohanás a kijárat felé, zombi bank. – Vö. BaFin Annual Report 2004, 18. o., 89. o. (a fedezeti alapok alapjainak kockázatmérésével kapcsolatos problémák), 182. o. (legújabb szabályozási fejlemények), BaFin Annual Report 2009, 211. o. (nemzetközi erőfeszítések a szigorúbb szabályozás érdekében), valamint a vonatkozó BaFin Annual Report, “Supervision of securities trading and investment business” fejezet, Financial Stability Report 2012, 67. o. (az árnyékbanki szektor egésze és annak kockázatai).

Figyelem: A pénzügyi enciklopédia szerzői jogvédelem alatt áll, és kifejezett hozzájárulás nélkül csak magáncélra használható fel! Dr. Gerhard Merk egyetemi tanár, Dipl.rer.pol., Dipl.rer.oec. Dr. Eckehard Krah professzor, Dipl.rer.pol. E-mail cím: info@jung-stilling-gesellschaft.de https://de.wikipedia.org/wiki/Gerhard_Ernst_Merk https://www.jung-stilling-gesellschaft.de/merk/ https://www.gerhardmerk.de/

Zitieren

Merk, G. (Hrsg.): „A fedezeti alapok kockázatai“. In: Finanz- und Wirtschaftslexikon. https://www.gerhardmerk.de/a-fedezeti-alapok-kockazatai/ (Stand: 10.09.2022).

Die von Universitätsprofessor Dr. Gerhard Merk begründete Sammlung wird seit Herbst 2014 von Professor Dr. Dr. h.c. Eckehard Krah redaktionell fortgeführt und um neue Begriffe ergänzt. Sollten Sie Fehler entdecken oder sonstige Hinweise haben, schreiben Sie an: info@ekrah.com

9 Seitenaufrufe dieser Seite