Állami kölcsön, nemzeti kölcsön, kormányzati kölcsön

Az állam egésze által kibocsátott kötvény – beleértve egyes statisztikákban az állam egészén belüli állami szerveket is. – A pénzpiaci bizonytalanság idején az állampapírok iránt egyre nagyobb a kereslet, ami árfolyamuk emelkedését és hozamuk csökkenését okozza. Az állam mint kötvénykibocsátó hitelképességét a befektetők nyilvánvalóan magasabbra értékelik, mint a vállalatokét. Ennek oka, hogy csak az államnak van lehetősége kötelező adókat kivetni. Ily módon hozzájuthat a pénzügyi cselekvőképességének fenntartásához és adósságainak kiszolgálásához szükséges eszközökhöz. – Igaz, többször is bebizonyosodott, különösen a görög válság idején, hogy amikor egy állam eladósodik és államcsőd fenyegeti, az ilyen értékpapírokba vetett bizalom hirtelen csökken, és a befektetők kiürítik portfóliójukat. Kérdéses azonban, hogy ezekben az esetekben az államkötvényeket olyan intézmények garantálták-e, mint például az Európai Stabilizációs Mechanizmus. Ez rossz ösztönzőket teremt a deficites országok és adósságinstrumentumaik vásárlói számára. Végül is bízhatunk abban, hogy más államok adófizetői szükség esetén közbelépnek. Ezért a pénzügyileg gyenge eurótagok stabilizációs alapját csak 2013-ig hozták létre – főként Németország nyomására. Ettől kezdve az államkötvények tulajdonosainak késznek kell lenniük arra, hogy lemondjanak követeléseik egy részéről a nehéz helyzetbe került állam megmentése érdekében. Ez a bejelentés önmagában azt eredményezte, hogy 2013-tól kezdve a bizonytalan EMU-tagállamok, például Görögország, Írország, Portugália, Spanyolország és Olaszország lejáró államkötvényeivel nagy árengedménnyel kereskedtek. Ez pedig néha heves vádakhoz vezetett Németországgal szemben, amelyet – mint ezen országok államadósságának fő finanszírozóját – a szolidaritás hiányával vádoltak. Ahogy az gyakran előfordul, azokat az államokat hibáztatták, amelyek a polgáraik által megtermelt társadalmi termék egy részét mások megsegítésére bocsátották rendelkezésre, ahelyett, hogy növelték volna a nyomást azokra, akik a lehetőségeiket meghaladóan élnek. – 2012. március elején a görög államkötvények tulajdonosai “önkéntesen kényszerültek” arra, hogy lemondjanak követeléseik feléről. – Az a tény azonban, hogy az Európai Pénzügyi Stabilitási Eszköz – számos politikus elképzelése szerint – az értéktelen államkötvények gyűjtőhelyeként fog szolgálni, megkerülve a hatályos jogszabályokat, aggasztó jeleket küld az euróövezet jövője szempontjából. – A görög államkötvényekkel kapcsolatos tapasztalatok – amelyek piaci értéke 2011-ben egyes esetekben akár a felére is visszaesett – ahhoz vezettek, hogy számos bank a Bázel III. szerinti saját tőkekövetelményen túlmenően saját tőkével is fedezi a könyveiben szereplő államkötvényeket. Az eszközminőségi felülvizsgálatban az államkötvények értékelését tekintik az egyik legnagyobb problémának. Mára azonban vitathatatlannak tekinthető, hogy ezeknek az értékpapíroknak mindig megalapozott kockázati súlyt kell adni. Már nem létezik olyan, hogy “biztonságos államkötvények”. – Lásd ügynökségi kötvények, mentőcsomag, mérlegtrükkök, szuverén, hibáztatás, Európai Monetáris Unió, alapvető hiba, EKB bukása, fiskális ügynök, pénzszaporítás, monetáris unió belső, teremtés, erkölcsi kockázat, politikai mulasztás, adósság fenntarthatósága, hét százalékos határ, állampapírok, déli front, transzferunió, eszközadó, szerződéshűség, előhatás, hozamgörbe, kényszer kisajátítás. – Vö. a hozamok nemzetközi különbségeiről és azok következményeiről EKB 2005. áprilisi Havi jelentés, 10. o. és azt követő oldalak, EKB 2005. szeptemberi havi jelentése, 35. o. (itt az egyes államkötvények hozamkülönbségeit is összekapcsolja a hitelminősítéssel), Deutsche Bundesbank 2006. októberi havi jelentése, 29. o. (részletes bemutatás számos áttekintéssel), EKB 2008. novemberi havi jelentése, 34. o. (hozamkülönbségek az egyes euroövezeti tagországok kötvényei között is; áttekintések), EKB 2008. decemberi havi jelentése, 39. o. (az egyes euroövezeti tagországok kötvényei közötti hozamkülönbségek is; áttekintések), EKB 2008. decemberi havi jelentése, 39. o. (lásd: “Az EKB havi jelentése”). 39 ff. o. (az államkötvényhozamok erős volatilitása a pénzügyi válság következtében; áttekintések), EKB 2009. szeptemberi havi jelentés, 38. o. (az államkötvényhozamok különbözete az euróövezetben a pénzügyi válság alatt, áttekintések; hivatkozások), BaFin 2009. évi jelentés, 23. o. (a tízéves államkötvényhozamok összehasonlítása Németországban és az USA-ban 2005 óta), Pénzügyi stabilitási jelentés, 2010, pp. 34 ff. (az államkötvények visszalépési kockázatai), a Deutsche Bundesbank 2011. júniusi havi jelentése, 29 ff. o. (az államkötvények hozamkülönbségei az euroövezetben; áttekintések; magyarázó megközelítések), a Deutsche Bundesbank 2011. novemberi havi jelentése, 43. o. (a sertések államkötvényeinek felárai 2009 óta), az EKB 2011. évi éves jelentése, 43 ff. o. (az államkötvények bizonytalanságának a gazdaság más szektoraira gyakorolt transzmissziós hatásai; áttekintések), az EKB 2012. márciusi havi jelentése, 43 ff. o. (az államkötvények bizonytalanságának a gazdaság más szektoraira gyakorolt transzmissziós hatásai; áttekintések), az EKB 2012. márciusi havi jelentése. 51 ff. (Az államkötvények kibocsátása és állománya 2006 óta az euróövezetben különböző szempontok szerinti bontásban; számos illusztráció; a hosszú lejáratú kötvények rövid lejáratú papírokkal való helyettesítésének tendenciája), a Deutsche Bundesbank 2013. novemberi havi jelentése, 33. o. f. (A hazai bankok által tartott államkötvények az euróövezetben; áttekintés).

Figyelem: A pénzügyi enciklopédia szerzői jogvédelem alatt áll, és kifejezett hozzájárulás nélkül csak magáncélra használható fel! Dr. Gerhard Merk egyetemi tanár, Dipl.rer.pol., Dipl.rer.oec. Dr. Eckehard Krah professzor, Dipl.rer.pol. E-mail cím: info@jung-stilling-gesellschaft.de https://de.wikipedia.org/wiki/Gerhard_Ernst_Merk https://www.jung-stilling-gesellschaft.de/merk/ https://www.gerhardmerk.de/